Interjú Pécsi Gertrúddal a Pályázati Pavilon tavaszi számában

Interjú jelent meg a Tempus Közalapítvány Pályázati Pavilon című kiadványának 2020 tavaszi számában tanszékünk munkatársával, Pécsi Gertrúddal. Szó esik benne az esélyegyenlőségről a felsőoktatásban, Gertrúd ösztöndíjairól és munkájáról az egyetemen.

Az interjú elolvasható itt.

(…) nem akadály!

Esélyegyenlőség a felsőoktatásban

A cikk eredeti címe az lett volna, hogy a „Mobilitás nem akadály”… Pécsi Gertrúd ugyanis kerekesszékben vágott neki a nagyvilágnak, és egy egyetemi szemesztert Németországban töltött hallgatóként. Azóta a Széchenyi István Egyetem (SZE) esélyegyenlőségi koordinátoraként arra törekszik, hogy a speciális igényű hallgatók minél inkább be tudjanak kapcsolódni az egyetemi tevékenységekbe, beleértve a külföldi mobilitást is. Ennek érdekében már egyetemi dolgozóként is többször látogatta meg a SZE külföldi partnereit, hogy egyeztessen az ottani feltételekről, az igénybe vehető szolgáltatásokról. Cikkünkben őt kérdeztük.

A Széchenyi István Egyetem esélyegyenlőségi koordinátoraként milyen feladatokat lát el a speciális igényű hallgatók külföldi mobilitási programokban való részvételének ösztönzése, támogatása érdekében?

Fő feladatom a kapcsolatfelvétel a speciális igényű hallgatókkal, információnyújtás és tanácsadása tanulmányuk alatt igénybe vehető kedvezményekről az egyéni szükségleteiknek megfelelően. A személyes tapasztalataim megosztásával, személyre szabott tanácsadással igyekszem ösztönözni őket a mobilitási programokban való részvételre.

Ön egyetemista korában, kerekesszékben vágott neki a nagyvilágnak Erasmus ösztöndíjjal. Mi motiválta a pályázásra?

Az, hogy bebizonyítsam a környezetemnek és magamnak is, hogy képes vagyok külföldön önállóan élni. Emellett nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Németországban milyen lehetőségek vannak a szociális munkában, itthon ugyanis ezt tanultam. A szüleim először óvtak, de belátták, hogy elszánt vagyok, és végül támogattak. A barátaim, tanáraim kezdettől fogva bíztattak.

Hogy boldogult külföldön?

Aachenbe, Németországba, a Katholische Hochschule-ra utaztam, 3 hónapra. Még itthonról felvettem a kapcsolatot az egyetem Erasmus koordinátorával, aki keresett nekem akadálymentes szálláshelyet, ott kaptam elektromos kerekesszéket, így önállóan tudtam közlekedni. Az egyetemi menzán ebédeltem, a többi étkezésemet magam oldottam meg. Az órákra önállóan be tudtam járni, egyszer még tanulmányi kiránduláson is részt vettem a csoporttal Brüsszelben, az Európai Parlamentben.

Kik segítették az ösztöndíj alatt?
Itthonról a családom, a tanáraim, évfolyamtársaim, barátaim – rendszeres kapcsolattartással és például jegyzetek küldésével. Aachenben volt egy oktató, aki összefogta a náluk lévő külföldi hallgatókat, programokat is szervezett, például grillpartit, színházlátogatást. Ezen kívül sikerült felvenni a kapcsolatot még itthonról ottani magyarokkal. Velük rendszeresen találkoztam, baráti kapcsolatok alakultak így ki.

Mi volt a legfontosabb eredménye ennek az időszaknak?

Önállóbb lettem, javult a nyelvtudásom, szakmai tapasztalatokra tettem szert, életre szóló élményeket szereztem.

Ön később, már esélyegyenlőségi koordinátorként többször is részt vett külföldi mobilitásban, partnerintézményeknél. Mi volt ezeknek a célja, milyen eredményekkel járt
a program?

Igen, eddig Finnországban, Ausztriában, Németországban és Spanyolországban volt alkalmamtalálkozni az adott partnerintézmény esélyegyenlőségi koordinátorával. A fő cél a tapasztalatcsere, jó példák megismerése, és lehetőség szerint azok
adaptálása volt minden esetben. Az a tapasztalatom, hogy az említett országok többségében jól működő, egyéb szolgáltatások is segítik a speciális igényű hallgatókat, pl. a mozgássérültek esetében személyi segítés, szállításban való segítés – míg nálunk ezekben az esetekben is az intézménynek kell(ene) megoldást találnia. Lehetőségeimhez mérten igyekszem az érintett hallgatók számára megtalálni a szükséges támogatást.

Mit tanácsol, hogyan érdemes együttműködnie az intézményi esélyegyenlőségi és nemzetközi koordinátoroknak a speciális igényű hallgatók, oktatók, munkatársak mobilitásának elősegítése érdekében?

Szerintem minden érintett együttműködésére és egymással való folyamatos kapcsolattartására szükség van. Nagyon hasznosak azok a programok, ahol azok a hallgatók, akik érdeklődnek, de még bátortalanok, találkozhatnak olyanokkal, akik már részt vettek külföldi mobilitásban.

Mit tanácsol a speciális igényű diákoknak, hogyan vágjanak neki?

Mindenképpen időben kezdjék el a tájékozódást és a szervezést; szállás, közlekedés, esetlegesen segítő személy megtalálása miatt. Vegyék fel a kapcsolatot kompetens személlyel, aki ismeri a helyi lehetőségeket.

És, hogy miért változott meg a cikk címe?

A 2020-as világméretű járvány szinte teljesen megváltoztatta az emberek szokásos tevekénységeit, akadályt állítva bárminemű mobilitás elé. Miért írunk mégis a mobilitás elősegítéséről és ösztönzéséről? Mert Gertrúd válaszai olyan általános érvényű igazságokat fogalmaznak meg, amelyeket ebben a mindenki számára szokatlan helyzetben is érdemes komolyan vennünk és megfogadnunk. A mobilitás korlátozása idején az akadályozottsággal élő emberek tippeket adhatnak a zárt térben történő mozgásra, van jó gyakorlatuk digitális megoldásokra vagy egyszerűen az idő hasznos eltöltésére.

Ha pedig visszatérünk a megszokott kerékvágásba, segítsük őket, hogy ugyanolyan esélyekkel vegyenek részt az egyetemi életben és tevékenységekben, ahogy mások is!
BESZE SZILVIA
Tempus Közalapítvány, Felsőoktatási egység

Tantárgyi információk

Válassza ki a beiratkozás félévét!
Válassza ki a nyelvet!
Válassza ki a szakot!
Válassza ki a szakirányt!
Válassza ki a tantervet!
 

Tantárgyi tematika kereső

Események