Bármelyikünk, bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy mások segítségére szoruljon. Mindannyian érintettek lehetünk, ne adja Isten, de akár egyik pillanatról a másikra kezdhet összeomlani az életünk. Napjainkban is sokan lökődnek a perifériára, és az elszegényedés, a hátrányos helyzet, a depriváció nemcsak az anyagi helyzet, hanem az érdekérvényesítő képesség romlásában is megnyilvánul. Ilyenkor kerülhetnek képbe a szociális szakemberek, szociális munkások, szociálpedagógusok. Óriási a felelősségük, emberi sorsok múlhatnak rajtuk.  Ezzel sajnos még mindig nincs kellően tisztában a társadalom. A szociális munka presztízse, megbecsülése nagyon messze jár attól, ahol lennie kellene.

A szociális segítők évente egyszer már megünneplik magukat. A Szociális Munka Világnapján, március 20-án felhívják a társadalom figyelmét mindazokra, akiket képviselnek, és egy kicsit önmagukra is, kiállva másokért és hivatásukért. Az országban Győr mellett a budapesti, debreceni és a nyíregyházi egyetem szociális szakos hallgatói és oktatói is megemlékeznek a világnapról. Régiónkban a szálakat a Széchenyi István Egyetem Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszékének munkatársai, hallgatói fogják össze. Dr. habil Csizmadia Zoltán PhD oktatási dékánhelyettes, tanszékvezető, Pécsi Gertrúd esélyegyelőségi koordinátor és Csillag Attila terepkoordinátor társaságában beszélgetünk.

Magyarországon ötödik éve rendezik meg a világnapot, máshol már nagyobb hagyománya van ennek. A világnapokat egy-egy konkrét területre koncentrálva tartják meg, ilyen volt korábban a társadalmi problémák-esélyegyenlőtlenségek témaköre, az emberi érték, most van soron a közösségfejlesztés és a környezeti fenntarthatóság, jövő évtől pedig az emberi kapcsolatokra összpontosítanak.

A Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszék munkatársai és hallgatói a világnap előtt felhívást tettek közzé, felvették a kapcsolatot mindazon szervezetekkel, például családsegítőkkel, idősgondozókkal, fogyatékossággal élőket támogató szervezetekkel, amelyekkel kapcsolatban állnak, ahol a hallgatók a gyakorlati idejüket töltik. Arra kérték a csaknem nyolcvan szervezetet, egyesületet, közösséget, csatlakozzanak az egyetemi kezdeményezéshez. Már eddig is nyolc szervezet, a SZABADULÓS PINCE, a Győr-Moson-Sopron Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, az Új Nemzedék Győri Közösségi Tér, az MMSZ Családi Kör, a Győri Kossuth Lajos Általános Iskola, a Győri Egyházmegyei Karitász, a "Napsugár" Család- és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat Lentiben, valamint a Nagykanizsai Család-és Gyermekjóléti Központ jelzett vissza, de továbbra is várják a partnerszervezetek csatlakozását: pgerti@sze.hu.

A cél az, hogy a világnap eseményeit kivigyék az intézményekbe, egyesületekbe, civil szervezetekbe, és a szociális szakemberek együtt ünnepeljenek saját, helyi közösségeikkel. Lesz, ahol szentmisét celebrálnak a szociális területen dolgozókért, máshol érzékenyítő programokat szerveznek az érdeklődők számára. Olyan aktivitások ezek, amik erősíthetik az empátiát, együttérzést, odafigyelést az emberekben a rászorulók iránt. A Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszék hallgatói, munkatársai flashmobbal nyitják a programsorozatot. Március 20-án a kar udvarán összegyűlnek, és kezeket formáló élőképpel hívják fel a figyelmet a szociális szférára. A szervezők, Pécsi Gertrúd és Csillag Attila a hallgatókkal közösen egy folyamatosan bővülő Facebook oldalt is létrehoztak https://www.facebook.com/szmvilagnapgyor/. Az ide látogatók részletes tájékoztatást kapnak a programokról, és videóüzeneteket nézhetnek meg, ahol szakemberek, intézményvezetők, közéleti szereplők, művészek, sportolók beszélnek a szociális szféra lényegéről, szerepéről.

Ha a videoüzenetek sorát dr. Csizmadia Zoltán egyetemi docens nyitná, biztosan a természetes támaszok fontosságát hangsúlyozná. Azt, hogy amikor ezek gyengülnek, erodálódnak, sokkal magatehetetlenebb lesz az ember, kevésbé tud a környezetére támaszkodva boldogulni az életben.

Dr. Csizmadia Zoltán, Pécsi Gertrúd és Csillag Attila még várnak csatlakozókat a világnaphoz.

Mi lesz azokkal a gyerekekkel, nőkkel vagy férfiakkal, akik a családon belül folyamatos lelki vagy fizikai bántalmazást szenvednek el? Mi történik azokkal a fiatalokkal, akik nem tudnak otthon beszélni a problémáikról, mert nem hallgatják meg őket, nem érdekli a szülőket? Mi lesz a zord időben a fedél nélküliekkel? Mi lesz az egyedülálló idősekkel, akik a kórházi ápolás után még otthoni kezelésre szorulnának, de nincs hozzátartozójuk? Ezek mind-mind olyan kérdéseket, amikre a szociális segítők tudhatják a szakavatott választ. Akik külső támaszt jelenthetnek, közvetíthetnek az ellátásra szoruló és az orvos, a védőnő, az ügyvéd, az ifjúságvédelmis, a gyámügyes között. Az elromlott, elrontott életek helyrehozásához nagyon nagy szaktudás kell és óriási felelősség társul.

Ők a szociális segítők, szociális munkások és szociálpedagógusok. Akik ha csak egy napra is, március 20-án nagyobb odafigyelést kaphatnak a társadalomtól. Ez fontos lépés lehet ahhoz, hogy egy aktivizálódó civil szférával, önkéntes munkát is vállaló helyi közösségekkel karöltve egész évben kiteljesedhessenek a hivatásukban.