Pécsi Gertrúd Győr város Ezüst Emlékérmét kapta
Pécsi Gertrúd kolléganőnk a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja alkalmából Győr város Ezüst Emlékérmét vehette át a mozgássérült emberek
társadalmi integrációjáért végzett munkájáért 2019. december 3-án. Gratulálunk!
Az eseményen az egyetem SosemArt társulata is fellépett.
Az eseményről a Győr+ adott hírt Az akadályok eltűntethetők címmel. A tudósítás a továbbra kattintva elolvasható, vagy az alábbi linken elérhető.
Az akadályok eltűntethetők
Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség következtében fogyatékossá váltak problémáira. Az esélyegyenlőséghez vezető úton sok tennivaló áll még előttünk, amelynek végén egy akadálymentes, a fogyatékosságot elfogadó, toleráns társadalom képe rajzolódik, amelynek megvalósításában a sérültséggel élők és az egészséges emberek közös és tevékeny részvételére van szükség.
Magyarországon közel 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékossággal élő emberek számát, sorsuk alakulása közvetve a lakosság mintegy harmadát érinti. Ahhoz, hogy teljes életet élhessenek, a társadalom elfogadására, az akadálymentességre éppen úgy szükség van, mint a feléjük nyújtott önzetlen segítségre. Mindenki másmilyennek, egyéniségnek születik, mindenki erős és életrevaló, ha fogjuk egymás kezét, ha egymást erősítjük, az akadályok eltűntethetők. Ezen az úton tevékenyen részt venni, segítő kezet nyújtani a másik ember felé nem csak kötelességünk, hanem megtiszteltetés is egy toleráns társadalom tagjának.
Dr. Fekete Dávid alpolgármester a rendezvényt megnyitó köszöntőjében Stephen Hawking világhírű fizikust idézte, aki maga is testi fogyatékossággal élt, és aki arra ösztönözte sorstársait, hogy összpontosítsák erejüket mindarra, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni. Sportolók, művészek, tudósok és a hétköznapi emberek bizonyítják be számunkra, hogy az előítéletek alaptalanok. Bizonyos esetekben a teljes élethez, a kimagasló teljesítményhez a fogyatékossággal élőknek éppen az előítéletek miatt nehezebb ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint egészséges társaiknak, akiknek felelőssége abban áll, hogy ugyanolyan lehetőségeket teremtsenek a sérültséggel élőknek, mint amelyek nekik is nyitva állnak. A győri önkormányzat kiemelt feladatának tekinti, hogy rendezvényekkel, oktatási-, sportolási- és játéklehetőségekkel, akadálymentesítéssel a teljes élet lehetőségét mindinkább megteremtse a fogyatékossággal élőknek.
„Cél az, hogy az idegenkedés helyét átvegye a gondoskodás, az előítéletek által emelt falak leomoljanak, és az esélyegyenlőség valóban megvalósuljon minden ember számára” – emelte ki az alpolgármester.
Horváth Tamás „Batyus” sorstársi tanácsadó a fogyatékosságról, mint különlegességről beszélt. „Mintha sorstársaimmal mindannyian extrém sportot űznénk a hétköznapi életünkben. Nem különleges bánásmódot szeretnénk, hanem annak lehetőségét elérni, hogy mindenki a fogyatékosságához szükséges feltételekkel élhessen teljes életet” – mondta a tanácsadó, majd a világnap és az advent ünnepi pillanataira utalva hívta fel a figyelmet arra, az év minden napján kell a szeretet és a segítség egymás felé, ami lélektől lélekig hatoló.
A rendezvényen dr. Fekete Dávid Győr város Ezüst Emlékérmét adta át Pécsi Gertrúd Évának a mozgássérült emberek társadalmi integrációjáért, valamint esélyegyenlőségi koordinátorként végzett elhivatott munkásságáért, Török Lászlónénak a sérültséggel élők érdekében végzett több évtizedes áldozatos karitatív munkásságáért. Szalai László, a Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetében, Móczár Ferenc, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségében végzett közösségi munkájáért vehette át a díjat és elismerésben részesült Sirin Benjamin a különböző fogyatékossággal élő sorstársaiért végzett önzetlen és példamutató tevékenységéért.
A Széchenyi-egyetem Sosemart Egyetemi Színjátszó Társulat előadásához fogyatékossággal élő költők verseit választotta, amelyek a nehézségeikkel, problémáikkal magukra maradtak kiáltásaként hangoztak az aktív, látható, egyenrangú, teljes élet felé. Venczel-Kovács Zoltán színművész műsorában a hétköznapi csodákról, az álmokról, a távoli célról énekelt. A rendezvény utolsó perceiben egymás kezét fogva vidáman énekeltek sérültséggel élők és egészségesek együtt a legfontosabbról: „… Ha fognád a két kezem, én nem engedném el, … szép lehet a holnap, hogy ha elhiszed…”
Szerző: Szabó Csilla
TV-s szerkesztő: Zombai-Kovács Ákos