Cikk jelent meg az egyetemi színjátszó társulatról
A Széchenyi Egyetem színjátszó társulatát tanszékünk munkatársa, Csillag Attila vezeti. A SZE SosemArt Egyetemi Színjátszó Társulat újonnan színpadra állított, „Nevessünk!” című vígjátékának apropóján beszélgetett el Attilával Horváth Máton. A cikk a tovább után olvasható.
Nevettetni szeretnének – Rejtő komédiáit vitte színpadra a Széchenyi István Egyetem társulata
Hat Rejtő Jenő-komédiát gyúrt össze egyetlen színdarabbá a Széchenyi István Egyetem amatőr színjátszótársulata, hogy némi derűt csempésszen az egyre borúsabb hétköznapokba. A „Nevessünk!” című vígjátékot már két alkalommal is nagy sikerrel játszották az egyetemi polgárok számára az Apáczai-kar Barsi Ernő termében, januárban pedig nyitnak a város felé, és mindenkit szeretettel várnak az újabb előadásokra. Csillag Attilával, a SZE SosemArt Egyetemi Színjátszó Társulat vezetőjével a folyamatosan fejlődő színjátszókörről, a tehetséges mérnökhallgatókról és az évtizedek múltán visszatérő lelkes alumnikról is beszélgettünk.
2008-ban alakult meg a Széchenyi István Egyetem amatőr színjátszóköre, a SZE SosemArt, amely improvizációs társulatként indult: rövid jeleneteket adott elő, improvációs előadást tartott, spontán produkciókkal szórakoztatta a közönséget. A történet 2019-ben vett fordulatot, amikor a tagok összeállították első saját előadásukat. Az újabb mérföldkőhöz a koronavírus-járvány után jutott el a csapat: A fátyol titka című egyfelvonásos vígjátékot egy éve mutatták be az Apáczai Csere János Pedagógiai-, Humán és Társadalomtudományi Kar győri, Liszt Ferenc utcai épületében.
Idén – tovább emelve a tétet – még összetettebb produkcióval rukkoltak elő, amelyben hat Rejtő Jenő-bohózatot dolgoztak össze egy egész estés, két felvonásból álló előadássá.
„Tudatosan a komédia műfaját választottuk, de nem azért, mert ez könnyebb lenne. Sokkal inkább azért, mert manapság egyre nagyobb szükség van a nevetésre. Annyi nehézség vesz minket körbe jelenleg, hogy talán a mi előadásunk egyfajta gyógyírként szolgálhat az emberek számára”
– vetette fel Csillag Attila, az egyetemi színjátszókör vezetője, aki portálunknak elárulta, már egy éve készülnek rá, hogy egy ilyen nagyszabású előadást színre vigyenek.
„Mostanra kialakult éves ütemezés szerint működünk. Október-november körül kiválasztjuk, mit szeretnénk játszani, majd mélyebben beleássuk magunkat a műbe. Minden év nyarán van egy intenzív próbahetünk, nevezhetjük egyfajta színjátszótábornak is. Ekkor minden nap reggeltől estig a darabbal foglalkozunk. Szeptembertől pedig kezdődnek a próbák, és tökéletesre csiszoljuk az előadást, amit év végén tárunk a közönség elé” – árulta el a társulat művészeti vezetője, aki azt is hozzátette, több kisebb projektben is részt vesznek, sok meghívásnak tesznek eleget. Jelenleg egy hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló zártkörű jótékonysági előadáson is dolgoznak.
A társulat létszáma a nagymértékű, természetes fluktuáció ellenére évről évre nő, az idei évben elérték a harminc főt.
„Azt tapasztalom, hogy nagyon fogékonyak a színjátszásra a fiatalok. Folyamatosan jelentkeznek hozzánk, lassan kinőjük a színpadot” – ecsetelte kellemes gondjait a társulatvezető. „Erősödő közösségünket nemcsak az állandó bővülés, hanem a strukturálódás is jellemzi, azaz a társulaton belül is csoportokra bomlunk, mindenkinek megvan a maga szerepe. Van, aki a kellékekkel foglalkozik, van, aki fotóz, más asszisztensi feladatokat lát el… Még külön énekes szekciónk is van” – jegyezte meg büszkén Csillag Attila.
A csoport színességére jellemző, hogy 13 különböző szak hallgatói alkotják azt a gépészmérnöktől a jogászon át a tanítóig. Mára odáig jutottak, hogy akár külön alumnitagozatot is indíthatnának, ugyanis számos végzett öregdiák folytatja puszta kedvtelésből a tevékenységét a társulatban. Van köztük olyan is, aki több mint tizenöt év után tért vissza alma materébe.
„A SZE SosemArt számomra egyszerre kikapcsolódás, egyszerre kihívás és egyszerre szórakozás. Megmozgat lelkileg” – árulta el érdeklődésünkre Takács Martin, aki mérnökinformatikus hallgatóként jelentkezett a társulatba. „Mindig is vonzott a humán irány, de úgy éreztem, informatikusként tudok biztos egzisztenciát teremteni magamnak, így ez megmaradt örök szerelemként. Ám be kellett lássam, maradtak bennem lekötésre váró szabad vegyértékek, így ezen ambíciómnak kiváló terepe lett ez a társulat, amelyben megtaláltam a helyem” – fejtette ki.
Hasonlóan vélekedik Meizer Bence is, aki már gyerekkorában is megcsillogtatta művészi vénáját, hiszen általános iskolás kora óta foglalkozik színészkedéssel. „Az egész diákkoromat végigkísérte az amatőr színjátszás, aggódtam is, mi lesz, ha végzek, vajon belefér-e az életembe. Szerencsére öregdiákként is szívesen látnak, én pedig továbbra is jövök rendszeresen. Kizökkent a szürke hétköznapokból, és olyan tartalmat ad az életemhez, amit máshonnan nem kapok meg” – fogalmazott a civilben tanítóként dolgozó széchenyis alumni.
Galéria az előadásról. (Fotók: Májer Csaba József)
A „Nevessünk!” című előadást már két ízben láthatta a közönség az egyetem Barsi Ernő termében, ám a tervek szerint januárban érkezik a folytatás.
„Az első előadáson az Apáczai-kar oktatói és hallgatói voltak a vendégeink, majd második alkalommal tágítottuk a kört, és minden egyetemi polgárt meghívtunk. A jövőben szeretnénk nyitni a győriek felé is, így a következő januári előadásunkra várunk valamennyi érdeklődőt. A terem befogadóképessége százhúsz fő, így a kapacitás korlátozott, de aki időben regisztrál, beférhet”
– tájékoztatott Csillag Attila.